HELLKICK - The Hardcore Soccer Tournament - JULY 31th, 09:30 - ~20:00

Hellkick location: Építők SC Stadium, Népliget
Gates of Hellkick Opening: 2010 July 31, 09:30

-10 Teams of the Harder styles compete all day long before the Hellrave to decide who's team is the ultimate Hellkick Champion, and who can take the Hellkick Trophy Home!
-A keményebb stílusok kedvelői és szervezői közül 10 Csapat küzd egész nap a Hellrave elött, hogy eldöljön, ki nyeri az első magyarországi Hellkick tornát, és hogy ki viheti haza a Hellkick trófeát!

*Opening and Closing Ceremony!!! * Megnyitó és Záró Ünnepség!
*All day long football frenzy!!! * Egész napos futball-örület!!!
*Huge Open Air Stadium!! * Óriási Open Air Stadion!!!
*Live DJ Stage Raised in the Stadium!!! * Élő DJ Stage vár majd a nézőt a Stadionban!!!!
*Free drinks and snacks for every participator!!! * Ingyen italok és harapnivalók minden látogatónak!!!
*Cheap buffet!!! * Olcsó büfé!!!
*Hellkick Betting Game!!! * Hellkick Fogadási Játék!!!
*Gala Dinner for the Teams!!! * Gála Vacsora a csapatoknak!

Please ask for further information about the football-tournament! Infoline: +36302905589

Entry for the Hellkick Tournament: FREE!!


HELLRAVE - The Main Event Of The Night! JULY 31th, 22:00 - 06:00

Hellrave Location: Diesel Club, Népliget , 1101 Budapest, Népligeti út 2.

HELLRAVE MAIN FLOOR:
Special Guest Star DJ : Dj Dione (NL) - Rige Entertainment, DNA Records
Dj Naz-T (A) - Death Noize Clan Austria
The Serial Killers (A) - Death Experience Entertainment
Skyscraper vs. Rob2Speed (HU vs. SK) - DNC Hungary vs. Speedcore.at
Rakehell Dj Team - Folli vs. Speedcrusher (HU) - Rakehell Hungary
Hardbeat Society Dj Team (A)
Hardstyle.hu Dj Team (H)
and many more!

HELLKICK FLOOR:
Dj-s of the Hellkick Dj Stage, like Judg'Ann (CH), Nrgizer (A), Mercenary, Tshwest, Neckrow, Vanda, Adrenalin K!
And Also djs of the football teams, a whole night long Dj Battle, a real survival of the fittest!

* Music Starts: 22:00
* Massive, Stunning Sound System!
* 2 Floors of Harder styles, from Hardcore to Hardstyle, from Frenchcore to Happy Hardcore!!!
* DNC Merchandise! Be on a lookout for the Official Hellrave+Hellkick T-Shirt!

Entry fee for the Hellrave: 2000 HUF

www.deathnoize.org
dnchungary.ning.com (EVENT WEBSITE, COMING SOON WITH CONTENT!)
www.djdione.nl
gabber.kingdom.hu
www.rakehell.hu
www.theserialkillers.com
www.hardstyle.hu
www.gabber.sk

Hellrave Info Hotline: +36302905589

Facebook site for the event: http://www.facebook.com/event.php?eid=113800701971095&ref=mf

GET US ON LAST.FM HERE


Since their inception in 2007, Alt Track have cultivated a sound as unique as it is eclectic, mixing the rhythms of contemporary dance music with the energy and conscience of punk rock. From explosive but poetic bursts of politically charged electronica, to ambient IDM-laden soundscapes, Alt Track constantly seek to fuse their influences and cover a previously unexplored musical direction.

Informed equally by records such as Refused's 'The Shape Of Punk To Come', Bob Marley's 'Exodus', Radiohead's 'Kid A' and Massive Attack's 'Mezzanine', Alt Track use dance beats as the canvas for their musical landscapes, building a multitude of different textures and ideas within a track. Truly a band best appreciated live, rather than opting to hide behind laptops, you'll find them on the gig floor, with an energy more closely associated with a punk band. Their performances have been called 'A furious splurge of flailing energy', and they are said to '...seep confidence and have obviously honed their live craft on a level above most other unsigned acts.' The band keep a busy live schedule, regularly playing all over the UK to rave reviews from the likes of NME and The Fly Magazine, equally at home in a rock club or a squat party, electronic or as their acoustic alter-ego in a cafe, or on the street busking for some extra petrol money.

2009 saw the release of their self produced, self funded debut album 'Silence is Approval' which has recieved numerous glowing reviews. Radio One's Steve Lamacq called the opening track '...a very forceful, polemical piece of pop music', and The Fly described the record as '...an intricate D'N'B, trip-rock album with a conscience. If Bob Dylan and Slash went raving together, this is how the night would unfold'. Alt Track allow fans to pay what they like for the record, in order to reach as wide an audience as possible uninhibited by economics.

For booking, please contact: m__dey@hotmail.com

Peace out
Micky & Pete

Take some acid, free the mind. go to spain, get a tan, take a week, talk to a pizza.

A Skinny Puppy egy 1982-ben alapított kanadai együttes, az indusztriális zene egyik meghatározó együttese.

Története

A Skinny Puppyt Vancouverben alapította cEvin Key (eredeti nevén Kevin Crompton), aki az Images In Vogue nevű popegyüttes dobosaként kísérletezőbb hangzásról álmodozott. Hamarosan megismerkedett az együttes leendő frontemberével, Nivek Ogre-vel (eredeti nevén Kevin Ogilvie), akivel hasonló volt az érdeklődése: rajongtak a horrorfilmekért, és az elektronikus zenében is hasonló irányokat kerestek. Key hangokkal, hangszerekkel való kísérletezésből született zenéit később „hangszobrászatként” definiálta. 1984-es kazettájuk, a Back and Forth szerzői kiadásban látott napvilágot, de egy szerencsés véletlen folytán cEvin egyik barátja éppen akkoriban indította el Nettwerk nevű lemezkiadóját, így első EP-jük, a Remission is megjelenhetett ugyanebben az évben.

Első teljes hosszúságú lemezük, a Bites 1985-ben jelent meg. A kezdetekkor Bill Leeb, a Front Line Assembly későbbi alapítója is velük játszott (Wilhelm Schroeder néven), de az akkor még amatőr szintis soha nem volt a Skinny Puppy teljes jogú tagja, és 1986 közepén, a Mind: The Perpetual Intercourse című lemez munkálatai közben el is hagyta a zenekart.

Ekkor csatlakozott hozzájuk Dwayne Rudolph Goettel, aki gyakorlott billentyűs volt, és hamar a zenekar meghatározó elemévé vált. Ebben a felállásban (Dave ’Rave’ Ogilvie producerrel kiegészülve) olyan meghatározó lemezeket alkottak, mint a Cleanse Fold and Manipulate (1987), a VIVIsectVI (1988), a Rabies (1989), a Too Dark Park (1990) és a Last Rights (1992). 1985 és 1992 között hat alkalommal (1985, 1986, 1987, 1988, 1990, 1992) turnézták keresztül Észak-Amerikát és három alkalommal (1986, 1987, 1988) Európát.

1993-ban új kiadóhoz, az American Recordingshoz igazoltak, azzal a céllal, hogy megalkossák pályafutásuk legkiemelkedőbb lemezét, de a váltás sajnos nem várt eseményeket hozott magával. A kezdeti pozitív jelek ellenére nem értettek szót az új kiadóval, és az együttes tagjai közötti ellentétek is kiéleződtek. Az események tetőzéseképpen D.R. Goettel 1995-ben heroin-túladagolásban meghalt, így az 1996-ban megjelent The Process című lemezt nélküle voltak kénytelenek befejezni. A lemezkészítés körüli bonyodalmak és Dwayne tragikus halála a zenekar (ideiglenes) feloszlását eredményezték. Ezek után a két alapító tag különböző projecteken dolgozott tovább.

2000-ben, Drezdában német koncertszervezők megszállottságának köszönhetően egy koncert erejéig ismét összeállt cEvin és Ogre. Az emlékezetes eseményt a Doomsday: Back and Forth, Vol. 5: Live in Dresden című album örökítette meg. Már akkor felröppentek a hírek egy új lemezről, míg végül, 2004-ben véget ért a bizonytalanság: nyolc évvel a zenekar életében történt törés után megjelent a The Greater Wrong of the Right. A lemez megjelenését világ körüli turné követte. A torontói és montreali koncerteken készült felvételekből készült a 2005-ben kiadott The Greater Wrong of the Right LIVE című DVD.

A DVD-n szerepelt Morrison Information Warfare című dokumentumfilme is, mely az USA Irak ellen folytatott háborúival foglalkozott. 2005-ben európai turné következett, majd az együttes visszatért a stúdióba, hogy elkészítse tizenkettedik albumát, a Mythmakert, amely 2007 januárjában jelent meg. 2007 májusában elkezdődött a lemezhez kapcsolódó Mythrus című turné.

Zenéjüket meghatározó együttesekként a Kraftwerket, a Throbbing Gristle-t vagy a Legendary Pink Dotst szokták említeni. Az utóbbi kettő zenészeivel közös lemezeket is készítettek, de több más zenekarral is dolgoztak együtt (pl.: Ministry, Revolting Cocks, KMFDM, Pigface).

A Skinny Puppy mellett a tagok rengeteg egyéb projektben vettek részt: aDuck (Dwayne), Download (cEvin, Dwayne, Philth, Mark Spybey), Cyberaktif (cEvin, Dwayne, Bill Leeb), Doubting Thomas (cEvin, Dwayne), Hilt (cEvin, Dwayne, Al Nelson, Rave, Ryan Moore), ohGr (Ogre, Mark Walk), Rx (Ogre, Martin Atkins), PlatEAU (Philth, cEvin, Anthony Valcic), The Tear Garden (Skinny Puppy és a Legendary Pink Dots).

Albumok

1983 Back and Forth
1984 Remission
1985 Bites
1986 Mind: The Perpetual Intercourse
1987 Cleanse Fold and Manipulate
1988 VIVIsectVI
1989 Rabies
1990 Too Dark Park
1992 Last Rights
1996 The Process
1998 Remix dystemper
2002 Puppy Gristle
2004 The Greater Wrong of the Right
2007 Mythmaker
2009 In Solvent See

Kislemezek

1986 Dig It
1987 Chainsaw
1987 Stairs & Flowers
1987 Addiction
1988 Censor
1989 Testure
1989 Tin Omen
1990 Worlock
1990 Tormentor
1991 Spasmolytic
1992 Inquisition
1992 Love in Vein
1996 Candle
2000 Track 10
2007 Politikil

Válogatások

1987 Bites and Remission
1987 Remission & Bites
1990 Twelve Inch Anthology
1992 Back and Forth Series 2
1996 Brap: Back and Forth Series 3 & 4
1999 The Singles Collect
1999 B-Sides Collect
2003 Back and Forth Series 6
2007 Back and Forth Series 7

Koncertfelvételek

1987 Ain't It Dead Yet?
2001 Doomsday: Back and Forth Series 5: Live in Dresden

Videó, DVD

1987 Ain't It Dead Yet?
1996 Video Collection (1984–1992)
2005 Greater Wrong of the Right LIVE

Infó a tagokról  


Hizumi
Pozíció: Énekes
Született: - Március 2
Magasság: 169,6
Súly: 50 kg
Vércsoport: B
Hobbi: Számítógép
Képesség: Tervezés, stb.
Kedvenc szín: Fekete
Kedvenc étel: Nitroglicerin
Amit nem szeret enni: Benzin
Kedven ital: Qoo
Kedvenc cigaretta: Nem dohányzik
Kedvenc színész: CA BAGIN
Kedvenc előadó: Una Kowa
A hely ahova szólakozni jár: a szomszéd szoba...
Kedvenc dal a sajátjaitok közül: Doubt
Kedvelt nő típus: Donald
Mit csinálsz szabadnapokon: Hígító
Mikor volt az első szerelmed: Én csak elkékezem...
Jellemezd egy szóval a bandát: Hélium
Üzenet a fanoknak: Metamfetamin



Karyu

Pozíció: Gitár
Született: - December 7
Magasság/Súly: kisebbről kisebbre
Vércsoport: 0
Születési hely: Drakula kastélya
Hobbi: Túl elfoglalt vagyok
Képesség: Nyalás / Nyalogatás
Kedvenc szín: Piros, fekete, fehér
Kedvenc étel: Kislányok...
Amit nem szeret enni: Gyógyszer
Kedvenc ital: Cuki kislányok vére
Kedvenc cigaretta: Mild Light Seven
Kedvenc előadó:Korn
Kedvenc színész: Jelen pillanatban nincs...
A hely ahova szórakozni jár: A szomszédjaimhoz
Kedvenc dal a sajátjaitokból: Genshoku
Kedvelt nőtípus: Cukinak kinéző nők
Mit csinál szabadnapokon: non-REM alszok
Mikor volt először szerelmes: Valamikor
Jellemezd egy szóval a bandát: Nem tudom...
Üzenet a fanoknak: Azok, akik támogatják a D'espairs Ray-t, imádlak titeket, mind! Rengeteg jó zenét fogunk még csinálni, kérlek titeket legyetek egyre illetlenebbek! (?!)



Zero

Pozíció: Basszusgitár és kapcsolatok
Született: ?
Magasság:-
Súly:-
Vércsoport: 0
Születési hely: Sakitama
Hobbi: Elfoglalt vagyok
Képesség: Megtévesztés
Kedvenc szín:-
Kedvenc étel: Félbeszakított maszturbálók
Amit nem szeret enni: Tengeri herkentyűk
Kedvenc ital: Szaké x folyadék
Kedvenc cigaretta: Red Lark
Kedvenc előadó: Mana - sama
Kedvenc színész: Titok!
A hely ahova szórakozni jár: Nyilvános illemhely
Kedvenc dal a sajátjaitokból: Alapvetően, mindegyiket szeretem
Kedvelt nőtípus: A csaj, aki hagyja magát megerőszakolni
Mit csinál szabadnapokon: Érzéki csalódást kelt
Mikor volt először szerelmes: Ma
Jellemezd egy szóval a bandát: Erotikus
Üzenet a fanoknak: Kérlek továbbra is kövessétek nyomon a D'espairs Ray-t. Gyertek el a koncertjeinkre, erőszakoljatok meg minket, aztán menjetek haza. És, vegyétek meg az Április 1-jén kijövő albumunkat, a Genwaku-t, és maszturbáljatok rá, végig otthon.



Tsukasa


Pozíció: Dob
Született: - Március 6
Magasság: 171 cm
Súly: 49 kg
Vércsoport: B
Születési hely: Északi sark
Hobbi: Rajzolás
Képesség: Rejtett tehetség
Kedvenc szín: Fekete, piros, szürke
Kedvenc étel: Curry, fánk, Chou á lá céme
Amit nem szeret enni: Rák
Kedvenc ital: Fresh!
Kedvenc cigaretta: Lucky Strike
Kedvenc előadó: Saját magam
Kedvenc színész:-
A hely ahova szórakozni jár: Lyukak és barlangok
Kedvenc dal a sajátjaitokból: Kisei -parasite-
Kedvelt nőtípus: Természetes típus
Mit csinál szabadnapokon: Kocog / fut
Mikor volt először szerelmes: Óvodában
Jellemezd egy szóval a bandát: Erotikus és groteszk
Üzenet a fanoknak: Ha egyszer egy banda izgat/őrülten kíváncsivá tesz, az a D'espairs Ray .Folytatni fogjuk az intenzitást, tehát kövess minket bármerre megyünk.

........................................................................................................


About D'espairsRay

HIZUMI (Vocal), Karyu (Guitar), ZERO (Bass), and TSUKASA (Drum) who make up D'espairsRay formed on 9.09.1999 in Tokyo. They garnered vast attention in the indies scene since their formation with their distinctive sound, unique visual concept, and enigmatic live performances. Their maxi single “Garnet”, which was released in 2003 hit the top spot on the Indies Chart. All of their releases that came after ranked in as well. In 2004, they made their way for the first time to Europe, headlining successful shows in Berlin and Paris kicking start their activities abroad in both Europe and North America. In 2006, they played in a total of 9 countries including Germany, France, England, Italy, Netherlands, Denmark, Finland, Switzerland and North America acquiring tremendous support from an accumulated audience count of 15,000. In August of the same year, they became the only Japanese band to play at one of the biggest metal festivals in Europe, the Wacken Open Air. In 2007, aside from performing at the ‘J-Rock Revolution’ event in Los Angeles, rock fests ‘TUSKA OPEN AIR’ and ‘RUISROCK’ in Finland, they also played headline shows in Spain and Sweden for the first time. 2008 marked their participation in the ‘ROCKSTAR TASTE OF CHAOS TOUR,’ hitting 34 cities in North America and upon their commemorative return to Japan, launched the ‘Taste of CHOCOLATE’ show. During the ‘88-99’ nationwide tour, attendees were given a chance to experience D’espairsRay on a new level. The band will be touring in the Kanto area this coming December, and is scheduled to play a total of 6 shows.

Bevezető

Matina BandsA Visual Rock (vagy ahogy igazából Japánban nevezik visual-kei) a japán zenei szintér egyik legfurcsább és legegyedibb képződménye. Az elnevezés sokkal inkább egy kis szub-kultúrát jelent mintsem egy konkrét zenei stílust, mert habár a létezik egy elég jellegzetes, hard-rock, metal, goth/dark ésatöbbi elemekből építkező hangzásvilág, amit sokan követnek, van legalább ugyanannyi együttes akik teljesen más tipusú zenében utaznak, mégis a visual szintér szerves részei. Az együttesek legáltalánosabb jellemzője, hogy a zenén kívűl a kinézetre is nagyon nagy hangsúlyt fektetnek... látványos kosztümök, extrém frizurák, elképesztó sminkek... Ezek a külsőségek sokszor elriasztják a felkészületlen érdeklődőket... legkésőbb akkor mikor megtudják, hogy az együttestagok (szinte) kivétel nélkül férfiak (ami a fényképek alapján idönként valóban hihetetlen). Viszont aki rászánja magát, és a zenét is meghallgatja rájön, hogy sokkal többről van szó mint egy csak külsőségekről szóló divatőrületröl. Ezt bizonyítja az is, hogy a visual-kei már több mint egy évtizede jelen van, és manapság izgalmasabb és változatosabb mint valaha.
Az egész valamikor a nyolcvas évek elején kezdődött. Japánban természetesen már a 60-es évek óta voltak szép számmal rock-zenekarok/énekesek, de habár a maguk stílusában jók voltak, többnyire semmi különlegesebben eredetit nem tudtak felmutatni.. Semmi olyat amitől egy átlag külföldi felvonta volna a szemöldökét, hogy "ohh, mi ez? ilyet még nem hallottam!" Azonban ez már nem sokáig maradt így...

Hard-rock, goth-rock és nagy hajak

A fiatalok újabb nemzedékét már nem érdekelte a hagyományos rock'n'roll, vagy a Bob Dylan inspirálta folk-rock. Szivesebben hallgatták a nyugati hard-rock és heavy metal zenekarokat, melyek akkoriban voltak népszerűségük csúcsán (pl. Hanoi Rocks, KISS, Mötley Crüe) és mikor rendes rock-fanatikus fiatalhoz illően kitalalták, hogy na akkor ők is zenekart alapítanak, természetesen ezek a zenék voltak az elsődleges hatásaik. Természetesen átvették a nyugati bandákra jellemző külsőségeket is: nagy, feltupírozott hajak, bőrcuccok, arcfestés és gyakran a későbbiekben különlegesen meghatározóvá váló nőies, androgün kinézet.

X JapanEzen zenekarok egyike volt az 1982-ben alakult X (akik pár évvel később X-Japan névre váltottak ). Az énekes Toshi és dobos/zongorista Yoshiki által alapított X zenéjét a kiadók eleinte persze túl durvának találták és így nem jutottak szerződéshez. Egy idő után feladták a felesleges próbálkozásokat és családi pénzből saját kiadót alapítottak Extasy Records néven és ezzel kezdetét vette a visual-rock igazi története. 1988-ban jelenik meg első lemezük, a Vanishing Vision és rövid időn belül egyenlőre viszonylag kicsi, de annál fanatikusabb rajongótábort szereznek maguknak. Luna SeaMég '88-ban leszerződtetik az első zenekarokat a kiadójukhoz. Ezek közül az első a Ladies Room és a Zi:Kill, akiket számos más zenakar követ, köztük a később a műfaj egyik legfontosabb zenekarává váló Luna Sea is akikre az X gitárosa, hide figyel fel egy fellépésükön. 1989-ben megjenik a második X album (Blue Blood) ami már hatalmas siker és az Oricon toplistán a negyedik helyig jut.

Persze nem az X volt az egyetlen ilyen zenekar... számtalan más banda játszott hasonló hard-rock inspirált zenét, hasonló külsőségekkel megtámogatva. Dead End, Gas Tunk, Media Youth, Tokyo Yankees, Gilles De Rais és a hagyományos heavy metal hangzást követő Seikima II, vagy a Color melyben a később meghatározó szerephez jutó Free Will kiadót alapító Dynamite Tommy felbukkant... azonban az X hatása kiadójuknak, Yoshiki zeneszerzői képességének (olyan rock-balladákat mint ő nem írt senki :) ), valamint nagy részben a zenekartagok (elsősorban hide és Yoshiki) extravagáns személyiségének és ebből következő kult-hős státuszuknak köszönhetően felbecsülhetetlen.

Buck-TickAz egyetlen igazán fontos visual zenekar amely nem az X által elindított hullámnak köszönheti sikerét, az 1983-ban alkult Buck-Tick akik már az X-Japan első sikerei előtt befutottak és zeneileg is olyan távol voltak a kortásaikra jellemző hangos és zúzos hard-rocktól, amennyire az a rockzene határain belül lehetséges. Az ő sőtét tónusú, sokszor nyomasztó és felkavaró zenéjük gyökerei a klasszikus glam (David Bowie, Roxy Music), a new-wave (Ultravox, Japan) és legfőbbképp a korai dark-rock (Bauhaus, Clan of Xymox, The Cure) együttesekben rejlenek. Ezt a keveréket az akkoriban nagyon népszerű japán Boowy könnyedebb rockjának hatása enyhítette és tette befogadhatóvá a nagyközönség számára.
A Buck-Tick akik kinézetben is zenei példaképeiket követik (nagyrészt elegáns fekete és fehér ruhák, égnekálló, bozontos frizurák, ésatöbbi) 1986-ban jut lemezszerződéshez és kisérteties szépségű, összetéveszthetetlenül egyedi zenéjüknek köszönhetően pár évvel később már a legnépszerűbb zenekarok között vannak. Ezt a pozíciójukat a mai napig sikerűlt megtartaniuk és azóta is sorban adják ki a jobbnál jobb albumokat.

Malice MizerAz X, a B-T  és a többiek sikere nagyban megkönnyítí az olyan a  kilencvenes évek elején felbukkanó visual zenekarok dolgát, mint a Luna Sea, GLAY, Penicillin, Kuroyume, Shazna, Malice Mizer, L'Arc~en~Ciel, Siam Shade stb... Azonban ezek a zenekarok mind más és más hatásokból építkeznek aminek köszönhetően mind kinézet, mind pedig zene szempontjából elkezdődik a visual-keit oly érdekessé tevő stíluskavalkád.

A gyakran elegáns öltönyökben pompázó, de egészen elképesztő hajviseletekkel rendelkező GLAY kezdettől fogva a pop és a rockzene ötvözésével kisérletezett (nem-kicsit a Boowy nyomdokain haladva), a Kuroyume, a Luna Sea mellett a legfontosabb előfutára a későbbiekben oly jellegzetessé váló visual-hangzásnak ami a goth/dark-rock dallamos, de ugyanakkor sőtét és fenyegető zenei világát vegyíti a hard-rockra jellemző zúzással.

Izam (Shazna) Ekkoriban jelennek meg egyre több zenekarban a néha egészen félelmetes mértében nőies kinézetű zenészek. Ilyen például Hakuei a Penicillin-ből, Hyde a L'Arc~en~Ciel-ből és legfőbbképp a Shazna énekese, Izam, aki Japánban meglehetősen szokatlan 190 cm körüli magassága ellenére egy-az-egyben úgy néz ki mint egy kétségbeejtően aranyos tizenéves lány. Azonban ezt a később a visual-kei elválaszthatatlan részévé váló trend-et, Mana, a kosztümök, smink és szinpadiasság tekintetében is minden zenekart messze túlszárnyaló Malice Mizer gitárosa vitte tökélyre. Míg a többi együttesnek többé-kevésbé megtalálhatóak a zenei előképei nyugaton, addig a Malice klasszikus zenét, rockkal, majd későbbiekben industriallal ötvöző hangzásához hasonlót nem találunk.
Ezek a zenekarok voltak legnagyobb hatással a következő visual-kei generációra mind zeneileg, mind kinézetben, mindpedig a visual-kei-re olyannyira jellemző szinpadi pózok tekintetében... a Malice középkori kosztümei, a Kuroyume durva dark-rockja, a Luna Sea gitáros Sugizo feszes bőr- és latex-cuccai, vörös haja és szinpadi pózolása mind a mai napig számtalan zenekar eszköztárában a legfontosabb elemek közt vannak.

Major JRock: Pénz, siker, ragyogás és lassú halál

Az ebbe és a következő, a kilencvenes évek közepén felbukkanó, generációba (pl. Pierrot, Laputa, Dir en grey, La'cryma christi) tartozó zenakarok karrierje szinte kivétel nélkül ugyanúgy alakul: Egy-két demo és független kiadónál Pierrotmegjelent lemez után lecsap rájuk valamelyik major lemezkiadó és ezután a együttes hatalmas népszerűségre tesz szert, azonban mind zeneileg, mind  kinézetben egyre visszafogottabbá válik. Eltűnnek, vagy legalábbis visszafogotabbakká válnak a sminkek, nincsenek többé extrém ruhák, a brutál, sötét hangulatú, sikításokal teletűzdelt dalok is mindinkább elmaradnak, helyettük kapunk balladákat orrvérzésig, a témában a vér és erőszak helyett egyre inkább a szerelemé és hasonló csacskaságoké lesz a főszerep. Ez nem azt jelenti, hogy a zenekarok bármivel rosszabakká váltak volna... Továbbra is kíváló számokat, albumokat hoznak össze, de ez már egy más műfaj... a stílusbeli változást sok régi rajongó nem is tudja feldolgozni és hátatfordítanak régi kedvenceiknek. Azonban minden elvesztett rajongó helyett kapnak vagy száz újat.

Ekkortól kezdve válik egyre elterjedtebbé a JRock kifejezés ami leginkább arra szolgál, hogy ezeket a zenekarokat megkülönböztesse azoktól akik megmaradtak a szélsőségeknél. Mert azért vannak kívételek.. a Malice Mizer a major lemezszerződésnek és sikernek köszönhető nagyobb pénzügyi szabadságot arra használja, hogy a szinpaToshiya (Dir en grey)di showt, kosztümöket és videókat még nagyszabásúbbá, tökéletesebbé és legfőbbképp extrémebbé tegye. A másik zenekar, amely majdnem ilyen következetesen ragaszkodik a szélsőségekhez, a kilencvenes évek második felének legnagyobb hatású visual bandája a Dir en grey. Rajuk zeneileg és kinézetben is talán a korai Luna Sea és Kuroyume volt legnagyobb hatással... a két gitáros Die és Kaoru jónéhány képen úgy néz ki mintha épp akkor fosztották volna ki Sugizo ruhásszekrényét, dalaikból árad az első néhány Kuroyume lemezre oly jellemző hisztérikus őrület, Kyo üvöltései, pedig Ryu sikolyait idézik (itt jegyezném meg, hogy a Luna Sea énekese, Ryuichi, aki eleinte igencsak kegyetlen hangokat préselt ki magából, később a szivlangyosító szerelmesdalocskák egyik fő specialistájává vált... mit tesz az emberrel a hírnév)

A ex-visual, major zenekarok közt a kilencvenes évek második felére kialakul egy nagyon jellegzetes hangzás, amelynek legfőbb jellemzői a végtelenül dallamos, softos, olykor pop-ba áthajló dalok. Ezt a vonalat követi az ekkoriban alakuló zenekarok közül is jónéhány, például a Janne Da Arc és a Raphael, akik ennek köszönhetóen szintén pillanatok alatt nagy kiadókhoz és ennek következményeként a toplisták élére kerülnek.

SadsAzért persze nem mindenki ebbe az irányba indult el: legjobb példa a kis botladozás (True *khm-khm*) után magára találó és Japán egyik legkiválóbb zenekarává váló L'Arc~en~Ciel, és az egyre inkább punkos zenét játszó Kuroyume, akik 1999-ben feloszlanak, csak azért, hogy az együttesvezető, énekes Kiyoharu, aki a japán rock egyik legkarizmatikusabb és komprumisszummentesebb (nomeg legőrültebb) figurája, új Sads nevű zenekarával teljesen maga mögött hagyja a múltat és bebizonyítsa, hogy a kiégett és fáradt műfajnak hitt punk-rockból igenis lehet kihozni új dolgokat dögivel, csak akarni kell.

Ez a JRock igazi fénykora. A műfaj hisztérikus népszerűségnek örvend, sorra jelennek meg a jobbnál-jobb kislemezek és albumok, a zenekarok ekkorra már rég maguk mögött hagyták a kis klubbokat és mindegyikük teltházas stadionturnékat csinál, lemezeik kivétel nélkül a toplisták tetején landolnak, velük vannak tele a zenei tv-műsorok, rádiók, újságok és nemzetközileg is ekkor kezdenek egyre többen felfigyelni arra, hogy mi is folyik a kis szigetországban. Nopersze nem a nagyközönség, hanem elsősorban az anime rajongók, akiknek különben is van már egy kis rálátása a japán kultúrára.

2000-ben viszont elkezdődnek a problémák... A Luna Sea egy kb. egyéves leállás után, amely idő alatt a tagok szoló projectjeikkel törődtek, visszatér, összehoz még egy lemezt (Lunacy címen... visszautalva az együttes eredeti nevére), majd bejelentik, hogy feloszlanak. Következő évben a L'Arc~en~Ciel jelenti be, hogy tartanak egy kis leállást szóló-tervek miatt és a kényszer-szünet azóta is csak nyúlik és a rajongók egyre szkeptikusabbak azzal kapcsolatban, hogy van-e így a zenekarnak jövője... Később pedig a Siam Shade és a Rouage is feloszlott, a Shazna pedig az énekes kisebbfajta botrányt okozó házassága, majd válása után szépen csendben eltünt.  Több, frissen a majorökhöz került zenekar pedig nem húzza sokáig... Lareine a "zenei nézeteltérések" miatt oszlott fel, a Raphael, a gitáros Kazuki halála miatt, a sokéves indies periódus után leszerződő Baiser meg fene tudja miért...

Mana (Malice Mizer)A Dir en grey és a Malice Mizer, az a két zenakar aki nem hajlandó visszafogni magát extremitás terén, inkább visszamegy független kiadókhoz, hogy nyugodtan csinálhassák azt amit akarnak. Akik maradnak nagy kiadóknál nem sokat tesznek hozzá a műfajhoz... a Pierrot még összehozza pályafutása talán legjobb lemezét, a zeneileg, és témájában (diktatúra, korrupció és igen lesújtó kép a társadalomról) is roppant húzós és agresszív Private Enemy-t, majd teljesen érthetetlen módon beállnak a sorba, és elkezdenek az ekkorra már eredetinek vagy újítónak véletlenül sem nevezhető, tipikus JRock hangzásba tökéletesen belesimuló, meglehetősen unalmas számokat irogatni. Számos zenekar pedig láthatóan képtelen a változásra, vagy megújulásra... A Plastic Tree, a GLAY vagy a La'cryma christi stílusa nem sokat változik az évek során és habár továbbra is jók a lemezeik, újat igazából nem tudnak felmutatni... az olyan újabb sikercsapatok mint a Janne Da Arc, a Wyse vagy a producerek által ősszeválogatott Lucifer pedig igazából említésre sem méltóak.

A nagy kivétel a Buck-Tick, és talán még a Laputa, akiknek továbbra sincsenek gyengébb pillanatai, és sokkal hajlamosabbak a kisérletezésre mint a többiek.
Vagyis mára a JRock-nak már nincs meg az az vonzereje mint pár évvel ezelőtt... nem kapkodjuk a fejünket az új, soha nem hallott hangzások miatt, nem érezzük azt az átütő erőt és lelkesedést ami régebben még oly kézzelfogható volt...

Ennyi alapján azt szűrhetnénk le, hogy a Visual és JRock, sok más irányzathoz hasonlóan idővel kiégett és érdektelenné vált... azonban ez közel sem igaz. Csak azt bizonyítja, hogy azoknak akik annak idején húzták a szájukat mikor a zenakarok aláírták a szép nagy számokkal teleirogatott lemezszerződéseket, félve attól, hogy milyen hatással lesznek a nagy kiadók kedvenceikere végülis bizonyos fokig igazuk lett. Mert miközben a felszinen szépen lassan haldoklik minden, mélyen, a kis klubbok világában úgy pörögnek az események mint még soha...


Az indies szintér: Sokk, kreativitás, extremitás és kiszámíthatatlanság

Akkorra mikor a fentebb leírt események megestek, a valaha többé-kevésbé egységes visual szintér teljesen kettévált. A folyamat valamikor '97-98 környékén kezdődött... Addig Madeth gray'lla népszerűbb indies zenakarok ugye szinte törvényszerűen a nagy kiadóknál kötöttek ki, de helyeket mindig újak vették át akik aztán szintén leszerződtek. Azonban ezt a sort a Dir en grey és Pierrot lezárta. Egyrészt kezdett telítődni a major JRock piac, másrészt az ekkoriban felbukkanó újabb, a visual-kei extrémebb vonalát képviselő zenekarok (pl. a Madeth gray'll, La Mule és legfőbbképpen a Lamiel) már egyre inkább úgy gondolták, hogy semmi szükségük nagy cégekre, hanem köszönik, de nagyon jól elvannak a kis klubbokban is, ahol kőzönség is olyanokból áll, akik igazán komolyan veszik a műfajt. Ráadásul ekkorra kezdett megerősődni egy-két független kiadó (melyeknek vezetői többnyire maguk is zenészek) és egyre több, visualre specializálódott bolt nyílt, vagyis a lemezek, demók terjesztése sem volt tőbbé probléma.

Tömegével bukkantak fel az új zenakarok, a fő irányvonallá pedig a leginkább talán a Dir en grey és Baiser inspirálta, kegyetlen, sikitozós zúzdát a dallamossággal vegyítő hangzás lett, amit lenyűgöző kis ötletekkel tettek igazán izgalmassá. Elsősorban a gitárosok remekeltek, telepakolva a számokat szokatlan megoldásokkal és dallamokkal. Ez csak még egyedibbé és különlegesebbé tette a nyugati bevezető/1. versszak/refrén/2. versszak/szoló/3.versszak/refrén/stb... sémáktól amúgy is egyre jobban különböző dalszerkezeteket. Az átlag visual számban a refrén általában teljesen kimarad és a szövegben/zenében sem jellemzőek az ismétlődések, ehelyett a komplexen felépített, végig alakuló, változó dalszerkezet a leggyakoribb.

Azonban ezen a fő irányvonalon kívül számtalan más zenei stílus is beszivárgott a v-keibe szépen lassan. Mint mindenhol, itt is megjelent az elektronika. Ebben a szövegein és borítóin szürreális álomvilágot kialakító Guniw Tools játszott forradalmi szerepet, furcsa atmoszférájú, pop-os dalVelvet Edenaival, de többen követték őket a sorban... A Kilhi+Ice duó, a durvább electro-industrial hangzásban utazó Blam Honey vagy újabban a hasonlóan brutál Mushi. Voltak olyanok, akik a színtiszta goth-hangzásvilágot képviselték... a termékenynek közelsem nevezhető Art Marju Duchain, akik habár mind a mai napig aktívak és folyamatosan koncerteznek, az évekkel ezelőtt megjelent négyszámos EP-n kívül semmit sem adtak ki, a Pride of Mind amelynek énekese később Klaha név alatt a Malice Mizer harmadik énekeseként vált igazán ismertté, valamint mind közül a legkiválóbb éspleur legismertebb Velvet Eden. Számtalan más, egy-két csapatra jellemző zenei furcsaság is előfordult még, mint a David Shito:aL-nak, és utódzenekarának a pleur-nek fura, egyszerre vidám és gonosz kis pop/rock dalocskái, vagy az Amadeus szoprán énekesnővel megtámogatott teátrális, néha már-már musical-szerű számai. Nomeg ott van az utóbbi évek legizgalmasabb dolgait kitermelő eruguro néven ismertté vált egészen elképesztő alműfaj, ami viszont külön szekciót fog majd kapni, mert túl érdekes és kiterjedt (és ennek köszönhetően túl hosszú) téma ahhoz, hogy ezen írás kereteibe be lehessen illeszteni.

Az indies visual szintér egy-két év alatt hatalmasra nőtt és mivel a major kiadókhoz szerződött zenekarokkal és közönségükkel egyre inkább megszakadt minden kapcsolat, ekkoriban vált igazán különálló, kívülálló számára szinte teljesen átláthatatlan szubkultúrává... ez az átláthatatlanság azonban abból is eredt, hogy a színtér követhetetlen sebességgel változik. Természetesen mindig is voltak zenekarok amik feloszlottak, tagok, akik kiváltak egyik csapatból és beszáltak máshová, vagy új bandát alakítottak, de az az intenzítás és kiszámíthatatlanság, ahogy ezek a dolgok a visualon belül történnek eleinte a legfanatikusabb rajongókat is alaposan kibillentette a lelkivilágából.

A dolgok igazán '99-2000 környékén szabadultak el, nagyjából ugyanakkor amikor a major zenekarok is elkezdtek hullani mint a legyek. Szinte naponta bukkantak fel az együttesek feloszlásáról vagy többnyire végtelenné nyúló "időleges leállássáról" szoló hírek. Lamiel, Madeth gray'll, Shiver, Vasalla, L'yse:nore, pleur, D=Sire, Mirage, Guniw Tools... csak néhány a félelmetes mennyíségű zenekarból akik a feloszlási láz áldozataivá váltak. Az emberek már szbályosan féltek ellátogatni a msg-boardokra és egyéb hírforrásokhoz, mert nem tudhatták, hogy aznap éppen nem egy újabb kedvencük neve szerepel-e a 'disbanded' szó előtt.

Aliene Ma'riageRáadásul ez a tendencia nem merült ki zenekaroknál, hanem egész kiadók szüntek meg. Erre a sorsra jutott a Soleil, a legdurvább élmény viszont talán az volt amikor az akkori zenekarok legjobbjai közül jónéhányat felvonulató Key Party szétzuhanását kellett tehetetlenűl végignézni. Kezdődött ott az egész, hogy a kiadó egyik kiválóságát, a NéiL-t leszerződtette egy major kiadó. A zenekar egy indies-búcsúkoncert után eltűnt és mindenki úgy tudta, hogy stúdióba vonultak, ám a hallgatás gyanúsan hosszúra nyúlt, és hónapokig nem érkezett semmi hír róluk. Aztán egy nap jött a hír, hogy bejelentették feloszlásukat. Magyarázat semmi. Akkor még mindenki azt hitte, hogy ez egy elszigetelt esemény, ami újra azt bizonyítja, hogy nem szabad a majorökkel szóba állni, azonban a Key Party pénzügyi válságba került és nem tudni, hogy ezért-e, vagy másért, de sorban véreztek el zenekaraik. NOi'X, Missalina Rei,Noir fleurir Eliphas Levi és végül, végső sokként a kiadó két legkiválóbb zenekara, a zeneileg időnként black-metalba hajló, saját kis mitológiát felépítő Aliene Ma'riage, és a visual, gothic és spanyol (!) zenei elemeket ötvöző, őrűlt, beteges hangzású számairól, és elmebeteg kisgyerek hangon sikitozó háttérénekeséről híres Noir fleurir is a megszűnt létezni. A Crow volt az egyetlen zenekar amely túlélte a kiadó megsemmisülését. Ők nevet változtattak Kagrra-ra és jelenleg is a legnépszerűbb csapatok közt vannak.

A másik hasonlóan súlyos sokk, a kein 2000 nyarán bekövetkezett feloszlása volt. Rövid létezésük alatt is hatalmas rajongótábort szereztek, és sokak szerint (példul szerintem is) a legjobb valaha létezett indies-visual zenekar voltak. Az előző hónapok sokkterápiája után ez a bejelentés volt az ami sokakat végképp depresszióba és letargiába taszított. Azonban ez a depresszió nem tartott sokáig. Az egyébként is félig-meddig Lamiel utódzenekarnak számító kein három tagja következő év januárjában Deadman néven új csapatot alapít ami továbbviszi a megkezdett irányvonalat, csak némileg kísérletezőbb módon és idővel a maradék két tag is felbukkan új formációkkal (Blast, Gullet), és ugyanígy tesznek számos más zenekar tagjai is. Ekkortól kezdve a rajongók kezdik megszokni, hogy láthatólag ez a dolgok rendje és habár továbbra is folyamatosan oszlanak fel a jobbnál jobb csapatok (példáúl a Phobia, vagy az Amadeus... ritka dolog, hogy valakik tovább húzzák max. 2-3 évnél) már nem okoznak olyaKisakin nagy megrázkódtatást.

Ez alól talán két kivétel volt csak... az első az volt amikor a Malice Mizer 2001 decemberében bejelenti, hogy előre beláthatatlan időre felfüggesztik a zenekar létezését. A másik pedig majdnem egy évvel később jött, 2002 őszén mikor Kisaki, a korábban számtalan zenekarban (köztük a Dir en grey előzmény La:Sadie's-ban) megfordult basszusgitáros bejelenti, hogy az év végével a Malice-hez hasonlóan meghatározatlan időre leáll jelenlegi együttese a Syndrome, és ami sokkal súlyosabb hír, hogy ugyanekkor megszünteti Matina nevű kiadóját ami az utóbbi 2-3 évben a legfontosabb és messze legnagyobb indies-kiadóvá vált 25-30 zenekarral... akiknek sorsát egyenlőre nem tudja senki.

Azonban ez sem rázott már meg annyira senkit, mert a feloszlott zenekarok helyett, ugyanolyan mennyiségben bukkannak fel a semmiből a tehetségesebbnél tehetségesebb újak, akik új dolgokkal kisérleteznek, és frissen tartják a műfajt. Hónapok alatt válnak kezdő zenekarokból nagy sztárok, egy-egy új dologgal előrukkoló zenekarnak mindig akadnak követői, akik általában egy-két arctalan kópiaként elkönyvelhető kiadvány megjelentetése után, tovább kisérleteznek az átvett hangzással és megtalálják saját stílusukat, új trendet teremtenek, majd feloszlanak és átadják helyüket a következő hullámnak. Olyan szinten pörögnek a dolgok, hogyha valaki akár csak pár hónapig nem követi az eseményeket teljes alműfajok tündökléséről és bukásáról maradhat le.. dehát éppen ez teszi olyan izgalmassá az egészet. :)

A szubkultúra: Platform-cipők és vérfoltos teddy-macik

Az évek során a visual-kei köré egy nagyon furcsa szubkultúra alakult ki ami önmagában is van majdnem olyan érdekes mint a zene. Ez elsősorban a rajongók azon mániájának köszönhető, hogy a koncertekre, találkozókra beöltöznek kedvencük kosztümeibe (ez az anime-rajongók közt is roppant népszerű cosplay, vagyis costume-play). Egyik fő találkozóhelyük a tokiói Harajuku negyed, amely elsősorban hétvégenként leginkább egy nyilvános extrém divatbemutatóhoz hasonlít, a dolog hátteréről mit sem tudó turisták legnagyobb megdöbbenésére. Ez a mánia gyakorlatilag egyidős a műfajjal, azonban míg az X-Japan bőrruháit és tupírozott, festett hajait még viszonylag könnyen elő lehetett állítani háziKanaGoth-Lolitalag is, addig például a Malice Mizer látványos kosztümeivel már teljesen más volt a helyzet. A problémát megoldandó (és a kezdő visual-zenekarok ruházkodási gondjait is segítendő ^^) erre a potenciális vevőközönségre specializálódott ruhaüzletek nyíltak, amelyekből idővel divatmárkák nőttek ki (melyek közül talán legnépszerübb és legfontosabb a Malice-es Mana által vezetett Moi-Memé-Moitié). Hamarosan kialakult egy teljesen különálló öltözködési stílus, mely stílusosan a 'Goth-Lolita' nevet kapta. Ennek fő vonalát a viktoriánus behatású, pompázatos ruhák alkottják (természetesen többnyire fekete szinben), de sok más furcsaság is előfordul... latex nővér- és katonai egyenruhák, rózsaszín nyuszi-kosztümök és egyéb elképesztően furcsa dolgok, és mind a mai napig folyamatosan változik, alakul a divat és bukkanak fel a vadabbnál vadabb ötletek.. utóbbi időben például a visual-énekesnő Kana bondage-pandájának hatására divatba jöttek a Dir en grey a Vicious boritójánplüssállatkák... A tömött vonatokat és metrókat megtöltő jólöltözött cégalkalmazottak és elegáns háziasszonyok közt random felbukkanó rózsaszín viktoriánus-kiskosztümöt viselő, vérfoltos teddy-macit szorongató, falfehérre meszelt arcú lányok felbukkanása eléggé ki tudja billenteni a felkészületlen embert a lelkiegyensúlyából.
A divatüzleteken kívűl számtalan csak visual-kei kiadványokkal foglalkozó bolt is található szerte Japán nagyvárosaiban, meg persze elsősorban Tokióban. A boltok közül néhány az Interneten is elérhető, a más forrásokból teljesen beszerezhetetlen demókra és limitált példányszámú CDkre áhítozó külföldi visual rajongók legnagyobb örömére. Emellett mint minden magára valamit is adó zenei műfajnak, a visual-nak is megvannak a saját magazinjai. Ezek közül a Shoxx és a Fool's Mate a legfontosabbak, miután az egykor vezető szerepet játszó Vicious szintén a megszűnési mánia áldozata lett. Ezek mellet meg kell még említeni az UV-t is, mely szinte kizárólag csak a major JRock előadókkal foglalkozik. Ezek az újságok persze nálunk beszerezhetetlenek, és Európában is maximum néhány japán könyvesboltban lelhetőek fel. Megrendelni őket meg kész anyagi csőd, mert a postaköltség, ésatöbbi messze többe kerül, mint maga a magazin.

Hát dióhéjban kb. ennyi. Persze van számtalan zenekar és téma ami egy ilyen cikk keretei közé nem fér be, de idővel majd próbálom a hiányokat pótolni, és naprakész infókat adni arról, hogy mi is történik ebben a visual-kei néven ismeretes csodás kis elszeparált univerzumban...

........................................................................................................


+ Néhány alapfogalom +

PV : Promotional Video, vagyis videoclip.

Single : kislemez, általában 2-3 szám található rajta és esetleg azok remixei és instrumentális verziói, azonban előfordul olyan is amin mindössze egy dal szerepel. Japánban szinte mindig az album elött jelennek meg a kislemezek (egy albumhoz általában 3 vagy 4, de ez nagyon függ az adott kiadótol, előadótól) ellentétben az általánosan bevett nyugati normával, miszerintis a lemez megjelenése előtt többnyire csak egy single jön ki a többi pedig utána.

EP : Mini-album, átlagban 4-6 olyan számmal amik nem jelennek meg albumon.

DT vagy MT : demo kazetta. Elsősorban az indies visual-kei zenekarokra jellemző, de gyakorlatilag szinte minden műfajban előfordul az olyan kezdő zenekarok/énekesek közt, akik mögött nem áll producer vagy nagy lemezcég és az abból következő komolyabb pénzügyi háttér.

VT : Videotape, vagyis videókazetta. Számtalan zenekar régebbi koncertvideói továbbra is csak VHSen hozzáférhetőek és kisebb csapatok, akiknek nincs meg az anyagi hátterük DVD kiadásra továbbra is gyakran így jelentetik meg videóikat.

cw : A "coupled with" rövidítése és a single CDken található címadó számon kívüli szám(ok)ra utal, ami(k) többnyire az albumon nem szerepelnek.

CM : Commercial, vagyis TV reklám. Japánban a popsztárok többsége gyakran reklámoz különböző termékeket és ilyenkor a reklám aláfestőzenéje többnyire az előadó éppen aktuális kislemezdala.

major : Nagy lemezcégek, akiknél a reklámra, koncertekre sokkal több pénz jut, de nagyobb beleszólásuk van a hozzájuk tartozó előadók zenéjébe (habár ezt szerencsére nem mindig használják ki). Ide tartoznak a nagy, nemzetközileg is közismert multinacionális lemezcégek, mint pl. a Sony, az EMI vagy a Warner, de több helyi cég is van mely lazán fel tudja venni a versenyt velük, például a Toy's Factory vagy az avex trax. Ezutóbbi nemhogy a nyomába ért a nagy multinacionális cégeknek, hanem évek óta stabilan tartja az első helyet a kiadók közötti versenyben.

indies : Kis, független kiadókra és a náluk levő előadókra használt kifejezés.

Oricon : A legfontosabb japán toplista. Legtöbbször ez a viszonyítási alap lemezeladási információk terén.

Cosplay : A 'costume play' kifejezés összevonása és arra utal amikor a rajongók beöltőznek kedvenc zenészüknek. Esetenként előfordul JPop-al kapcsolatos cosplay is, de igazi hagyománya sokkal inkább a JRock/visual-kei rajongók között van, akik néha félelmetes részletességgel készítik el a gyakran igen komplikált (és drága) kosztümöket. A cosplay nem csak zenei körökben kedvelt szokás... anime és gamer találkozókon is hatalmas népszerüségnek örvend és a dolog egyre inkább nemzetközi mániává válik.

Anime : A rajzfilm japán neve. Számtalan japán pop/rock szám bukkan fel animék betétdalaként. Legjobb példa erre az Inu-Yasha sorozat, melynek egyik producere az avex trex volt és így mindig valamelyik aktuális avex sikerdallal kezdődnek/végződnek az epizódok.

Manga : A képregény japán neve. Jónéhány mangában található utalás valós zenészekre, ezek közül egyik legközismertebb példa Yuki Kaori, akinek mangái csak úgy hemzsegnek a JRockerekről mintázott figuráktól. Azonban ez a folyamat néha megfordul és a zenészek merítenek kosztüm ötleteket kedvenc szereplőikről. Ennek legextrémebb példája pedig a Lucifer nevü JRock zenekar volt, melyet producerek állítottak össze Mayu Shinju 'Kaikan Phrase' című mangájában szereplő azonos nevű csapat alapján.

A végére még egy dolog ami fontos lehet az oldal olvasgatása közben: a japán személynevek nem a (magyarral megegyező) japán sorrenben vannak írva, hanem nyugati mintára (családnév a végén) mivel egyrészt a hivatalos forrásokban is sokszor így említik őket, másrészt az Interenetes oldalak nagytöbbségén is így fordulnak elő. De... hogy még komplikáltabb legyen a helyzet, ez nem minden esetben van így, mivel néhány előadót (pl. Utada Hikaru, Suzuki Ami) nemzetközileg is inkább a japán sorrend szerint említenek, tehát esetükben az eredeti irásrendet követtük.

A „Harajuku Girls” kifejezést az angol nyelvű média teremtette meg, hogy könnyebben leírhassák ezeknek a fiataloknak az öltözködési stílusát, emellett, hogy nevet adjanak ennek a divatirányzatnak, ami az azonos elnevezésű Harajuku negyedből indult ki. Ez a körzet Shinjuku és Shibuya között található Tokyoban, innen indult ki ez a jellegzetes stílus irányzat. Maga ez a negyed nagyon népszerű és közkedvelt, sokan ezt tartják Tokyo divat központjának, rengeteg üzlet található itt, ahol gothic lolita, rockabilly, hip-hop vagy punk ruhákat, kiegészítőket lehet vásárolni, de olyan nagynevű márkák is megtelepedtek itt, mint például a Louis Vuitton, a Chanel vagy a Prada.
A harajuku leginkább egy utcai divatirányzat, ami főleg Japán fiatalok körében hódit, de egyre népszerűbb külföldön is, vagy akár kis hazánkban.

A lányok rengeteg szubkultúrát különböztetnek meg öltözködési szokásaikkal ilyen a gothic lolita, a ganguro, a gyaru vagy a decora.

Gothic Lolita vagy más néven Gothloli

A Rokokó és Viktoriánus ruhák ihlették, az ilyen stílusú lányok leginkább a régi viktoriánus gyerekekre és a porcelán babákra hasonlítanak. A ruhákat a fekete szín jellemzi, amit fehérrel lehet kombinálni, ritkább esetekben rózsaszínnel vagy pirossal is, de ez inkább az amerikai fiatalokra jellemző. Az 1970-es években indult hódító útjára a lolita stílus, amikor is rengeteg üzlet nyílt, még Kanadában is, amik fodros, abroncsos ruhákat árultak.

Még, ha nagyrészt a fekete a domináns szín, akkor is, maguk a ruhák és kiegészítők széles palettát vonultatnak fel. A 20-as éveikben járó nők előszeretettel viselnek nőiesebb arisztokratikusabb ruhákat. Ezek nagy része földig érő szoknyákból és fűzős felső részekből állnak. A fiatalabbaknál közkedveltebb a térdig érő szoknya, melyhez harisnyákat, térd zoknikat lehet felvenni. Elengedhetetlenek a kellékek ennél a divat irányzatnál, fontos a csipkés esernyő, fejpánt, vagy a picike cilinder, melyet a fej egyik oldalán kell viselni. A plüss állatok is stílusteremtők, de ez már mindenképp a tinédzserekre jellemző. A különféle masnik, szalagok is elengedhetetlenek, de a csipkés kesztyű is lényeges.

A gothloli stílus még mindig nem elégszik meg ennyivel, különféle alstílusokat lehet megkülönböztetni. Az egyik legmegdöbbentőbb a groteszk lolita, őket sokszor véres kosztümökben látjuk, különféle kötésekkel, mű sebekkel a testükön.

Gyaru

Az angol gal szóból származik, mely csajszit jelent. A név eredetileg egy a 70-es években piacra dobott farmer márkától származik, melyet gals-nak hívtak. Szlogenje úgy hangzott, hogy „Képtelen vagyok férfiak nélkül élni.” Ez az irányzat is rengeteg mindent termelt ki magából, manapság az egyik legdivatosabb stílus a 20-as éveikben járó nők között a Ganguro. 2000-ben lett nagyon népszerű, azóta Shibuya és Ikebukuro a ganguro divat központja Tokyoban, bár valójában már a 90-es évektől létezik.

Külső ismertető jegye a napbarnított bőr és a kiszőkített haj. Ez lehet világos barna, de egészen elmehet a már-már ezüstös szín felé is. Fontos a műszempilla és a fekete tus, mellyel kihúzzák szemeiket, de szemhéjukat és szájukat nagyon világosra festik, közkedveltek a gyöngyházszínek. Általában miniszoknyákat hordanak, kedvelik a színes, lakk ruhákat, és a magas sarkú cipőket, ezek adják meg a gangurok végső kinézetét. Elengedhetetlenek a karkötők, nyakláncok és gyűrűk. Leginkább a napbarnított Kaliforniai lányokra akarnak hasonlítani, ami azért is érdekes, mert a japán nők hófehér bőrrel és fekete hajjal vannak megáldva.

Sokszor az emberek gyerekesnek és lázadónak tartják őket. Ez általában egy támadás a japán társadalmi szokások ellen, kísérlet az egyéniség, az önkifejezés és a szabadság megteremtésére. Ellenszegülnek a szabályoknak, akár már az iskolában is. Szándékosan az igazi gangurok szembe szálnak a tradicionális szépségideállal, ezek miatt a Japán média negatív képet fest róluk. Ennek ellenére ebből a gyerekes viselkedésből sokszor előnyük származik akár a munkahelyeken, akár a házasságban, szerelemben.

Decora

Ezt az egyedi stílust a rengeteg harsány szín jellemzi, a különféle kiegészítők, amiket a fiatal lányok magukra aggathatnak. Tetőtől talpig zörögnek a nyakláncok, karkötők, rengeteg csatot kell a hajba tűzni. Maga a szó a dekoráció szóból ered, nem véletlenül. Ezek mellett elmaradhatatlan kellékek a műanyag játékok is. Sokan azt hihetik első látásra, hogy a decorák mindenféle zürgő műanyag kelléket magukra aggattak, de valójában minden meg van komponálva, és nagyon is nehéz őket le utánozni.

Ez az egész harajuku divatra jellemző. A ruhák, kiegészítők precízen összeválogatott termékek, az anyagok első osztályúak. A rengeteg üzlettől eltekintve, amik ontják magukból a szebbnél-szebb kollekciókat, nagyon sokan a saját kreációkra esküsznek, ezért is mondható erre a divatirányzatra, hogy nagyon friss és kreatív.

Még Gwen Stefanit is megihlette, ugyanis háttértáncosai mind-mind harajukus lányok. Annyira megszerette ezt a stílust, hogy Harajuku Lovers néven divatmárkát hozott létre, s már nemcsak ruhákat, hanem parfümöket is piacra dobott.

Bár a legextrémebb irányzatok képviselői csak hétvégenként bújnak a különös kosztümökbe, ilyenkor szoktak felvonulni Harajuku negyedében, létrehozva ezzel egy nyilvános divatbemutatót. Ez inkább a goth lolikra jellemző, ők azért mégsem közlekednek minden nap abroncsos, fűzős ruhakölteményekben, de a decorákra, gangurokra már a hétköznapok is jellemzőek. Többségüknél ez tényleg egy életstílus, s nemcsak egy divathóbort.

A négy irányzat a legnépszerűbb a harajuku divaton belül, mindegyiknek meg van a saját varázsa, megvannak a képviselői. Egyértelműen a goth lolita a legkülönösebb, mert elképesztő ruhaköltemények jellemzik, a decorára a színek a jellemzők. Míg ez a kettő inkább a tizenévesek között népszerű, addig a ganguro a húszas éveikben járó nők körében hódít. Ezek mind olyan irányzatok, amik sosem alszanak, éjjel-nappal mozgásban tartja őket a kreativitás. Oldalakat lehetne még róluk írni, és a tokyoi színes divat kavalkádról, hiszen ez egy gigantikus, ámde üdítő színfoltja a világ divatpalettájának.

........................................................................................................

Lolita

A Lolita divat Japánból ered, de manapság az egész világon elterjedt. Az egész Lolita az 1980-as évekre vezet vissza. Ezenkben az időkben volt az hogy minden vasárnap A Tokyo-i és Harajuku-i negyedben elzárták a forgalmat az Omotesando és Takeshita-dori utcákat. Ennek segítségével volt lehető hogy a fiatalok a környező utcában vagy éppen a YoYogi Parkban gyülekezzenek ,rock-előadásokat hallgassanak, vásároljanak és ismerkedjenek. Ez még nem nagyon kötődik a Lolita-hoz az igaz de egy kis idővel később már szokássá vált hogy az ide érkező emberek szokatlan ruhákat hordanak, és így kialakult többféle stílus is. Ilyen a decora, a kogal, a ganguro stb. és természetesen a lolita. 1988-ban alakult meg a Baby, the Stars Shine Bright márka, és ezáltal a Lolita divat még népszerűbb lett. Ezek után 1993-ban jött a többi márka is. Például az Angelic Pretty, az Innocent World és a Mary Magdalane.


Fajtái

Sweet
Ez az egyik legismertebb és legelterjedtebb lolita típus. Ez a lolita a sok-sok aranyos kiegészítőre, és fodros, világos színű ruhákra tül szoknyára épül. Ahogy a nevében is benne van a lényeg, hogy minél édesebb, aranyosabb  külsőt öltsön magára a stílus képviselője. Egy sweet lolita nem igazán sminkeli magát, vagy csak nagyon visszafogott világos színeket használ pl: halvány rózsaszín. A ruhákban is a halvány babaszíneket használják, babarózsaszínt, világoskéket, halványsárgát, halványzöldet, de akár fekete-fehéret is használhat. Amúgy nincs különösebb szabály arra, hogy milyen színeket lehet alkalmaznia, egy sweet lolita-nak, a lényeg, hogy ne legyen harsány vagy nagyon sötét búskomor szín. Ebben a lolita-ban, sok olyan elem megtalálható, ami egyedül a lolita stílusra jellemző, ezt a lolita-t a legkönnyebb "beazonosítani", külsejével többnyire nagy feltűnést kelt. Gyakori kiegészítő motívumok a sütik, fagyik, nyalókák, plüssök, gyerekes mesefigurák stb.


Country
A sweet lolita alfaja a Country,ami többnyire nagyon színes ruhákat hord, gyümölcs mintákkal, kiegészítőként pedig szalmakalapot, vagy kosárkát. Bár nagy a hasonlóság a két lolita között, ezért meg lehet őket különböztetni, a feljebb felsorolt különbségeknek hála.


Gothic
A Gothic lolita a viktoriánus korszak és a modern lolita divat találkozásából született. A gothic lolita többnyire a viktoriánus korszak szabásmintáira, fazonjaira alapszik, de nem minden esetben. Néha elég ha néhány kiegészítőt bevetünk, ha nem akarunk annyira belemerülni a ruhákkal való macerába. A színekben többnyire a fekete-fehér, a bordó, királykék a leggyakoribbak, de ha te úgy akarod akár méregzöld ruhát is felvehetsz a lényeg, hogy ami rajtad van sötét színekben pompázzon. Kiegészítőként koponyákat, pókhálókat, rózsákat vagy kereszteket használnak leggyakrabban. A smink általában sötét színű, a szem feketével kihúzva, és a rúzs is (ha van) sötét, bordó árnyalatú. A sweet lolita-hoz hasonlóan ez is egy igen népszerű stílus, ám elkészítése sok gyakorlatot igényel, hogy valóban felidézze a viktoriánus korszakot, valamint, hogy a színek is összhangban legyenek, nem beszélve a kiegészítőkről.


Classic
A Classic valahol lolita nagyon hasonlít a gothic lolita-ra mégis találhatunk benne olyan elemeket, amik a sweet lolita-ra emlékeztetnek, így én ezt a stílust a kettő találkozásának nevezném. A classic stílus általában könnyen felismerhető, mivel, sokkal jobban törekszik a viktoriánus korszak felevenítésésre, mint társa a gothic, és nem is használ olyan sötét színeket. A classic lolita elsősorban a virágmintákat, virágmotívumokat használja elsősorban, valamint a szokásos szabásmintájú ruhákat választja akárcsak a gothic. Míg az eddig felsorolt dolgok többnyire a gothic-hoz hasonlítottak, addig a smink a sweet lolita-hoz hasonlóan halvány és visszafogott.


Shiro
A shirololita lényege, hogy tiszta fehérben úszik, ahogyan a nevéből is kiderül. Erről a stílusról még érdemes tudni, hogy a fehérnek is több árnyalata van, tehát senkit ne tévesszen meg a "csak" fehér kifejezés. A shiroi lolita-k gyakran keresik Kuro lolita-k társaságát, és fordítva is, a kontraszt kedvéért. A shirololita bármilyen lolita stílust alkalmazhat, a lényeg, hogy bármelyeket is választja (sweet, gothic,punk stb.), csak fehérből válogathatja össze a ruhadarabokat.


Kuro
A kuro lolita, a shiro lolita ellentéte, bár sok közös pontjuk van. Tulajdonképpen, ebben a stílusban is minden megengedett, egyetlen szabály van csak, méghozzá, hogy bármit is veszel fel, az csak feket lehet. A kuro lolita-kat is gyakran látni shiro lolita-kat, ahogyan ezt a shiro-nál is említettem.


Punk
A punk lolita az egyik legnagyobb tapasztalatot igénylő stílus legalább is, ha valaki tényleg jól akarja ezt csinálni. Két fajtája létezik, az egyiknél a szegecsek, biztosítótűk, szakadt farmerok a hangsúlyosak, valamint az elmaradhatatlan láncok a nadrág oldaláról. A másik esetben az ilyen vad részletek, elmaradnak, helyettük a lolita stílus kerül előtérbe, a fodros szoknyák, csipkék, kockás,és/vagy fekete ruhadarabok, kiegészítőként masni, nyakkendő stb. A smink mindkét változatnál erőteljesebb, és sötétebb, a gothic lolita-hoz hasonlóan.


Hime
A hime lolita vagy(hercegnő lolita), nagyon ápolt, tiszta, és csak olyan öltözéket visel, ami kiemeli őt a "köznépből", ez többnyire rakott szoknya, fodrokkal, nagyon hasonlít ilyen szempontból a sweet lolita-ra. Ismertetőjegyei, nincsenek nagyon, leginkább az aprócska diadémról ismerhető fel, esetleg a masnikról, gyöngysorokról. A hime lolita lényegében arra törekszik, hogy hercegnős külsőt kölcsönözzön, a ruhák viselőének.



Guro
Ebben a stílusban a hangsúly a kiegészítőkre helyeződik, mint a géz, bekötözött kéz, vagy esetleg leragasztott szem. A ruhádon és a kötéseken sok helyen legyenek "vérfoltok", vagy legalábbis látszódjon, úgy mintha lennének. Ezen kívül használható sebtapasz, esetleg gipsz, de ez utóbbi szerintem igencsak macerás. A stílus lényege, hogy úgy nézz ki mintha éppen a kórházból kászálódtál volna ki, vagy legalább is egy jó nagy baleset után kerültél volna elő. Japánban ez a stílus nem olyan elterjedt, de éppúgy a lolita-hoz tartozik, mint bármely másik társa.

Sailor
A Sailor lolita arról ismerszik meg, hogy ha szembe jön veled az utcán, nem egy járókelőt hanem egy matrózt látsz magad előtt, vagy legalább is egy matróz ruciba bújt mert. Ebben a stílusban a kék-fehér színösszeállítás a leggyakoribb, bármely árnyalatban, lehetőleg kék-fehér csíkos tudta, vagy kék kendő a nyakba, csíkos, vagy fehér térdzokni stb. A sapi sem hátrány, de mindegy, hogy milyen típusú sapkát húzol a fejedre, egy aranyos kék, vagy fehér svájci sapka megengedhető a stílusban, épp úgy mint egy fejkendő.


Ero
Az ero lolitat, akárcsak a punk lolita nem kezdőknek találták ki, ugyanis ahhoz, hogy megtaláljuk az egyensúlyt a szoknyák rövidségét, illetve egy egy ruha hosszához, kivágásához, ahhoz már régebb óta foglalkoznunk kell a lolita stílussal, persze ha valakinek nagyon tetszik meg lehet vele próbálkozni. Senkit ne vezessen félre az ero jelző, ez inkább csak arra utal, hogy ha a viktoriánus korszakban vettél volna fel ilyen ruhákat, akkor az már erotikusnak számított volna, hiszen amikor má a boka megmutatása is erotikus volt, akkor mit várunk. A száknyák általában csipkések, és többnyire combközépig, vagy a fölé érnek. Felsőruházathoz aljához a fűző, ami minél inkább felfelé nyomja a kebleket, és a ruha is a mellek kihangsúlyozására kell, hogy törekedjen. A vállak legtöbbször kilátszanak,, de a dekoltázs nem mély, sőt szolid, inkább csak sokat sejtető, minthogy nem mindent mutató. Ebben a lolita-ban előfordulhat, sőt gyakran használt a csipke/ neccharisnya, cipőnek pedig minden esetben a magassarkú, nőies cipő e megfelelő.


Aristocrat
A lolita-nak ez a változata, nem kifejezetten a fiatalok körében elterjedt, sőt kifejezetten felnőtt viselet, ami a 19.század elegáns divatját eleveníti fel. A hölgyek általában hosszú szoknyát viselnek, nadrágot csak ritkább esetben, néha pedig fűző is kerül az összeállításba. A smink visszafogott, színvilága kissé egyhangú, inkább a sötét színekre épül. Ahogyan a névből is kiderül a lényeg az arisztokratikus, elegáns külső, ami a hajviseletben is megmutatkozik,a többnyire kontyba kötött, vagy fonott frizurákon. Férfiak általában öltönyt, zakót, nyakkendőt esetleg fehér kesztyűt viselnek, hozzá fekete cipőt, esetenként cilindert.


Ouji
Az ouji stílus alapvetően fiústílus, lányokon mégis gyakrabban láthatjuk, nem túl meglepő módon. A lányok rövid fiús hajat viselnek többnyire, vagy ha hajuk hosszú azt kontyba kötik, és lehetőség szerint cilinderkalap alá rejtik. Többnyire térdig érő zokni, és halász, nagy térdnadrág, fodros ing, mellény, cilinder vagy nyakkendő/csokornyakkendő. Általában térdig érő nadrágból, térdzokniból, fodros kis ingből és mellényből áll az öltözék, de alkalmanként kiegészülhet cilinderrel, kicsi köpennyel, nyakkendővel, csokornyakkendővel is.

Pirate
A pirae lolita szinte olyan mintha az ember jelmezbe bújna, pedig ez ugyancsak a lolita egyik fajtája, azaz utcai viselet. A hangsúly itt is leginkább a kiegészítőkre helyeződik, hiszen a stílus lényese a kalózos kinézet, azaz kincsesláda alakú táska, koponyás fejkendő, esetleg az egyik szem eltakarva. A kalózsapka természetesen elengedhetetlen kellék, és nem ért ha legalább egy plüss papagájt beszerzünk ami megmarad a vállunkon a mindennapi jövés-menés alatt.

Qi
A tradicionális japán viselet, azaz kimonók, papucsok, a haj általában kontyban feltűzve, a sminknek nincsenek kitételei. Ebben a stílusba igen nagy a választék csak a kimonóknál kell maradnunk, de annyi fajtájuk van, színben, mintában, ráadásul egyik szebb, mint a másik. Ennek hála az ember szinte észre sem veszi, hogy csak "egyfajta" ruhát hord, sőt bizonyos értelemben ugye nem is egyfajtát. Ezt a stílust szintén csak azoknak ajánlom, akik már vagy jobban enne vannak már a lolita-ban, vagy tudják, hogy hol lehet kimono-t beszerezni jó áron, mivel hát az ember pénztárcája sem kifogyhatatlan.

Az Epica holland szimfonikus metal együttes, a stílus jelenlegi egyik legmeghatározóbb és legsikeresebb zenekara. Zenéjükre egyaránt jellemző a lágy női ének, a mély hörgős vokál és a monumentális filmzenei motívumok, valamint a gregorián énekre emlékeztető kórus részek, melyek gyakran latin nyelvűek. A zenekart 2002-ben alapította Mark Jansen, miután kilépett az After Forever  együttesbő

Történet
Cry for the Moon (2002)

2002-ben Mark Jansen kilépett az After Foreverből, zenei nézeteltérések miatt. Több klasszikus és szimfonikus részeket tartalmazó zenét szeretett volna, ezért társakat keresett új projektjéhez. Megalapította a Sahara Dust nevű zenekart Helena Michaelsen énekesnővel (a Trail of Tearsből), Ad Sluijterrel, Coen Janssennel és Iwan Hendrix-szel. 2002 év végén néhány tagcsere történt, az új énekesnő – az akkor még ismeretlen mezzoszoprán – Simone Simons lett, Mark Jansen akkori barátnője, a dobokat pedig Jeroen Simons vette át, valamint csatlakozott hozzájuk Yves Huts, basszusgitáros. Egy kórussal (két férfi és négy nő) és egy vonószenekarral (három hegedű, két brácsa, két cselló és egy nagybőgő) kiegészülve elkészítették a Cry for the Moon című demót, melynek eredményeként aláírtak a Transmission Recordshoz. 2003-ban váltottak az Epica névre, melyet a Kamelot együttes azonos nevű albuma ihletett.

The Phantom Agony (2003)

Debütáló albumuk, a The Phantom Agony, 2003 végén jelent meg, Sascha Paeth (Rhapsody of Fire, Kamelot együtteseknél is közreműködött) producer közreműködésével. A Façade of Reality című számot a 2001. szeptember 11-i terrortámadások miatt írták, és ezzel kapcsolatban tartalmazz egy részt Tony Blair beszédéből is. 2003-ban és 2004-ben intenzív turnézásba kezdtek Európa-szerte és Mexikóban. Az albumról három kislemez jelent meg: The Phantom Agony, Feint és a Cry for the Moon, valamint két videóklip: The Phantom Agony és Feint. Az albumon Mark Jansen folytatta a The Embrace that Smothers című sorozatot (lásd lent).

We Will Take You With Us (2004)

A 2004-ben megjelent We Will Take You With Us egy stúdió-koncert DVD, melyet egy TV-s felkérésre készítettek. Élő szimfonikus zenekarral és kórussal adták elő a The Phantom Agony album számait, kiegészítve a Memories című dallal, a Macskák című musicalből, valamint a Run For A Fall című szám német változatát, a Falsches Spiel-t.

Consign to Oblivion (2005)

Második albumuk a Consign to Oblivion 2005-ben jelent meg, és nagy hatást gyakorolt rá a maja kultúra, civilizáció. Az első szám a Hunab K'u maja nyelven „Az univerzum közepét” jelenti. Az album egyes átírt számaiból készült a The Score album, mely filmzeneként szolgál. A Trois Vierges című számban vendégszerepel a Kamelot együttes frontembere Roy Khan, a Dance of Fate-ben pedig Sascha Paeth játszik akusztikus gitáron.

Az első igazi turnéra 2006-ban indultak a Kamelot zenekart támogatva. A Kamelot The Black Halo albumán Simone énekel a The Haunting (Somewhere in Time) című számban, melyet élőben is együtt adtak elő a koncerteken. 2006 őszén Simone ismét közreműködött a Kamelot új, Ghost Opera című albumán, a Blücher című számban.

A turné után Jeroen Simons elhagyta a zenekart. Év végén az új album munkálatainál Ariën van Weesenbeek (God Dethroned) működött közre a doboknál vendégként. Az albumról két kislemez, valamint videoklip jelent meg: Solitary Ground és Quietus. Az albumon néhány szám az A New Age Dawns sorozat részét képezi (lásd lent), hasonlóan a The Embrace that Smothers-hez.

The Score (2005)

Az Epica The Score - An Epic Journey című albuma 2005 szeptemberében jelent meg, melyet egy holland – Joyride (Kéjutazás) című – filmhez írtak, és ezzel kapcsolatban Hans Zimmert és Danny Elfmant emlegetik, mint fő inspirálókat. Az album nem a szokásos Epica-féle metal. Mark Jansen úgy jellemezte, hogy ez is tipikus Epica-album, csak ének, gitár, basszusgitár és dob nélkül. Jónéhány dal a Consign to Oblivion album számainak átírt, instrumentális változata.

The Road to Paradiso (2006)

A 2006-ban megjelent The Road to Paradiso egy "audió-könyv" mely bemutatja az együttes történetét a kezdetektől, egészen a legendás Paradisoban (Amsterdam) való első fellépésükig. A lemez tartalmaz korábban ki nem adott felvételeket, és interjúkat, valamint néhány számot a koncertről.

The Divine Conspiracy (2007)

2007 szeptemberében jelent meg a harmadik stúdióalbum, a Divine Conspiracy, az egyik legnagyobb független metal kiadó, a Nuclear Blast gondozásában. Az albumról két kislemez jelent meg: Never Enough, Chasing the Dragon, valamint egy videóklip: Never Enough. Az albumon fejeződik be a The Embrace that Smothers című sorozat (lásd lent). Az őszi lemezbemutató koncertek után Simone-t megtámadta egy MRSA nevű vírus. A gyógyuláshoz teljesen steril, kórházi körülményekre volt szükség, ezért a koncertezés kizárt volt számára. Hogy ne kelljen a teljes turnét lemondani, Észak-Amerikában beugrott a helyére Amanda Somerville. Közben bejelentették, hogy Ariën van Weesenbeek hivatalosan is az együttes teljes értékű tagja lett.

2008 decemberében Ad Sluijter gitáros kilépett a zenekarból, utódjául 2009-ben Isaac Delahaye csatlakozott (szintén a God Dethronedból), és már részt vett a készülő, következő album munkálatainál.

The Classical Conspiracy (2009)

Az Epica számára Magyarország különösen kedves, nemcsak azért, mert Simone Simons barátja magyar származású (Olivér Palotai), hanem mert 2008. június 14-én egy különleges koncertet adtak a Miskolci Nemzetközi Operafesztivál keretén belül. Az együttes a kibővített, 30 fős Reményi Ede Kamarazenekarral és a Miskolci Nemzeti Színház 30 fős kórusával egy nem mindennapi Opera-Rock show-t mutatott be. A programban szerepeltek klasszikus zenei darabok, többek között Mozart, Dvořák, Verdi, Orff, Prokofjev, Grieg és Vivaldi művei, valamint a legismertebb és legsikeresebb Epica dalok szimfonikus változatai, filmzenei átiratok. Az együttes kifejezetten erre az eseményre írta át néhány dalát, hogy azok még hatásosabbak legyenek. Erre a különleges eseményre a világ több mint húsz országból érkeztek rajongók, érdeklődők. A koncertről 2009 májusában hivatalos kiadvány jelent meg The Classical Conspiracy névvel, mely igen jó értékelést kapott mind a hazai, mind a nemzetközi kritikusoktól.

Design Your Universe (2009–napjainkig)

2009 tavaszán bejelentették, hogy elkezdték az új album készítését, mely a Design Your Universe címet kapja. Október 10-én került sor a lemezbemutató koncertre, a világhírű amszterdami rocktemplomban, a Paradisoban. Október 16-án hivatalosan is megjelent az album, amely a holland slágerlista 8. helyén debütált. A White Waters című számban a Sonata Arctica énekese, Tony Kakko énekel együtt Simone-nal.

Isaac Delahaye érkezésének köszönhetően nagyban megváltozott az album hangzása a gitárok tekintetében, előtérbe kerültek a gitárszólók, amit eddig mellőztek. A Semblance of Liberty című számban Ariën van Weesenbeek hörög, valamint a többi számban hallható narráció is az ő nevéhez fűződik. Az albumról az Unleashed című számhoz készült videoklip. Az albumon fejeződik be az A New Age Dawns sorozat.

2009 év végén bejelentették hogy a következő kislemez a This is the Time című – eddig hivatalosan meg nem jelent – dal lesz, amelynek bevételeiből a WWF-et támogatják.

Stílus

Az Epica zenéjét szimfonikus és gótikus metal keverékeként jellemezhetjük, progresszív elemekkel tarkítva. Ad Sluijter szerint átmenet a power és a szimfonikus metal között. Zenéjük agresszív, bombasztikus, néha már-már eltúlzott, "epikus, nagy és fenséges", egyes lírikus dalok pedig pontosan ezek ellentétjei, nagyon érzelgősek és visszafogottak.

Az Epica igazi "védjegye" - mely kiemeli a többi hasonló zenekar közül - hogy nagyon szélsőséges, kontrasztos, az "egyik oldalon" Mark Jansen brutális halálhörgése áll, a "másik oldalon" pedig a légies, melodikus női ének, Simone Simons isteni mezzoszoprán hangja, mely egyensúlyt teremt, s mindezt megbolondítják a bombasztikus kórusrészek, melyek néha "sötétek", néha pedig "isteniek".

A zenében is megtalálható az ellentét, az intenzív gitár-riffeket és brutális dobot a szimfonikus részek és a billentyűk tartják egyensúlyban.
Tagok [szerkesztés]

Jelenlegi tagok

    * Simone Simons – ének
    * Mark Jansen – gitár, hörgés
    * Isaac Delahaye – gitár
    * Yves Huts – basszusgitár
    * Coen Janssen – billentyűs hangszerek, vokál (kórus)
    * Ariën van Weesenbeek – dobok, hörgés, narráció

Korábbi tagok

    * Helena Iren Michaelsen – ének (2002)
    * Iwan Hendrix – dob (2002)
    * Jeroen Simons – dob (2003–2006)
    * Ad Sluijter – gitár (2002–2009)

Vendégzenészek

    * Koen Herfst – dob (a 2007-es turné)
    * Amanda Somerville – vokál és háttérvokál az összes albumon, valamint ének 2008-ban az USA turnén (Simone Simons betegsége miatt)
    * Bridget Fogle (Luca Turilli, Rhapsody of Fire) - vokál és háttérvokál az összes albumon
    * Oliver Palotai (Kamelot, Sons of Seasons, Doro) – billentyűs hangszerek 2010-ben, az USA turnén (Coen Janssen személyes elfoglaltsága miatt)

Diszkográfia


    * 2002: Cry for the Moon

Stúdió albumok

    * 2003: The Phantom Agony
    * 2005: Consign to Oblivion
    * 2007: The Divine Conspiracy
    * 2009: Design Your Universe

Kislemezek

    * 2003: The Phantom Agony
    * 2004: Feint
    * 2004: Cry for the Moon
    * 2005: Solitary Ground
    * 2005: Quietus (Silent Reverie)
    * 2007: Never Enough
    * 2008: Chasing the Dragon
    * 2009: Unleashed
    * 2010: This Is the Time

Válogatások és egyéb felvételek

    * 2004: We Will Take You With Us – Stúdiókoncert (DVD)
    * 2005: The Score - An Epic Journey – Filmzene
    * 2006: The Road to Paradiso – Koncertfelvétel (audió)
    * 2009: The Classical Conspiracy – Koncertfelvétel (audió)

Videóklipek

    * 2003: The Phantom Agony
    * 2004: Feint
    * 2005: Solitary Ground
    * 2005: Quietus
    * 2007: Never Enough
    * 2009: Unleashed

Az Amorphis egy finn  metálegyüttes, amelyet Jan Rechberger, Tomi Koivusaari és Esa Holopainen  alapított 1990-ben. Kezdetben a csapat nyíltan vállalta a death metal stílust, de későbbi albumaikon más műfajok stílusjegyeit is belevegyítették zenéjükbe.

Az Amorphis ismertetőjegye, hogy dalszövegeik forrásául a finn nemzeti eposz, a Kalevala szolgál.

Történet

1989-ben Jan Rechberger és Esa Holopainen a Violent Solution nevű speed metal együttesben játszott, amelyből az ezt megelőző évben vált ki Tomi Koivusaari, hogy megalapítsa az Abhorrence nevű death metal bandát. Mikor a zenészek elkezdtek más zenei stílusok iránt érdeklődni, a Violent Solution lassan eltűnt. Ezen a ponton Jan Rechbergernek és Esa Holopainennek támadt az az ötlete, hogy alapítsanak egy új death metal zenekart. 1990 elején felkérték Tomi Koivusaarit énekesnek és Oppu Lainét basszistának az új banda számára.

Ebben az időben a zenekar megkérte Tomit, hogy töltse be a megüresedett gitáros helyet az ének mellett, ami ahhoz vezetett, hogy félredobva a régi számokat, a zenekar teljesen újrakezdte a munkát. A banda indulásával egyidőben Tomi másik csapata, az Abhorrence feloszlott, így ő több időt tudott fektetni az Amorphisba.

Kevéssel ezután a zenekar felvette első demóját, Tomi pedig kapott egy levelet a Relapse Recordstól, amely lemezszerződést ajánlott az Abhorrence-nek. Minthogy az Abhorrence már nem létezett, postafordultával elküldték a kiadónak az elkészült demó-kazettát, és végül szerződést kaptak. Ez a szerződés később majdnem az együttes felbomlásához vezetett a hosszútávú elkötelezettség és a művészekkel fenntartott rossz kapcsolat miatt. Nem sokkal a megállapodás aláírása után felvették első, death metal stílusú albumukat, a The Karelian Isthmust és a Privilege of Evil című EP-t. Az EP a "Vulgar Necrolatry" c. számot eredetileg is feléneklő Jukka Kolehmainen közreműködésével készült el.

1994-ben az Amorphis felvette második stúdióalbumát Tales from the Thousand Lakes címmel, amely a finn nemzeti eposz, a Kalevala témáira épül. Ez a felvétel, bár még mindig az eredeti death metal-gyökerekre támaszkodott, mégis az első lépésnek tekinthető egy új irányzat felé, minthogy itt kezdték el felhasználni a tiszta énekhangot (amelyet Ville Tuomi szolgáltatott) a számokban.

A Tales from the Thousand Lakes óriási sikert aratott. Az ezt követő turné és a fárasztó menetrend hatására ekkor Kasper, a billentyűs kilépett a bandából. Utódját Kim Rantalában találták meg. Jant az ex-Stone-tag Pekka Kasarival helyettesítették, és csak a harmadik album felvétele előtt találták meg a hatodik tagot, az énekes Pasi Koskinent. A harmadik album, az Elegy 1996-ban jelent meg. A szövegeket újra a finn mitológiából kölcsönözték, jelen esetben egy régi népköltészeti gyűjteményből, a Kanteletarból. Pasi és Tomi megosztották egymás között az énekes részeket, eleinte egyenlő arányban, végül pedig úgy, hogy Pasi szerepe a tiszta részekre korlátozódott.

Az Elegy megjelenését követő másfél évi kimerítő turnézás után a csapat tagjai kis szünetet tartottak, hogy feltöltődjenek, és gondolkodjanak az új anyagon. Következő kiadványuk, az 1999-es Tuonela egy lágy gitáralbum, bár a stúdióbeli munkálatok végéig a Kyyriä-ből érkező Santeri Kallio hozzáadott néhány billentyűs részt a számokhoz. Az albumon több új hangszert is felhasználtak, (Tomi például szitáron játszik a Greed c. számban, és új ízekkel fűszerezte a zenét Sakari Kukko szaxofonista/fuvolista is), a halálhörgést pedig teljesen elhagyták, minthogy most már kizárólag Pasi énekelt.

Az ezredfordulót ők egy tízéves jubileumi válogatásalbummal (Story – 10th Anniversary), és egy új tagcserével ünnepelték meg. A Kyyriä-ből való kilépése után Santeri immár teljes jogú tagként csatlakozott az Amorphishoz, mikor Oppu bejelentette, hogy nem szándékozik többé együtt dolgozni a bandával. Őt egy másik volt Kyyriä-tag, Niclas Etelävuori követte, aki a harmadik amerikai turné során kapcsolódott be a munkába.

A 2001-ben kiadott Am Universum megtartotta a Tuonela borongós hangulatát, de a megszokottak mellett számos új hanghatást és változatosabb effektet nyújtott. Több teret engedtek a billentyűknek és a szaxofonnak, amely utóbbit ismét Sakari Kukko játszotta. Így egy sokkal kísérletezőbb jellegű album született – talán a legpszichedelikusabb, amit valaha is alkottak. 2002-ben a csapatot felkérték, hogy készítsen filmzenét a Menolippu Mombasaan című filmhez – egész pontosan egy 1976-os finn popsláger, a Kuusamo feldolgozását. Így ez lett az Amorphis eddigi egyetlen olyan dala, amelyet az anyanyelvükön adtak elő.

Az Am Universummal véget ért a hosszantartó kapcsolat a Relapse Records-szal. 2003-ban a Relapse kiadott egy Best Of-albumot Chapters címmel, amely tartalmazott egy DVD-t is, rajta az Amorphis eddigi videoklipjeivel a Black Winter Day-től egészen az Alone-ig.

A Far from the Sun az együttes (ami immár kiegészült az eredeti dobossal, Jan Rechbergerrel, miután Pekka Kasari családi okok miatt kilépett) saját gondozásában jelent meg. Az Am Universummal összehasonlítva a Far from the Sun súlyosabb és még az eddigieknél is népzene-orientáltabb lett. Az albumot egy észak-amerikai turnéval akarta kísérni a csapat, ám ezt az utolsó pillanatban lemondták, mivel Pasi kilenc év után épp ekkor hagyta el a csapatot azzal az indoklással, hogy egyrészt több időt szeretne tölteni két kisgyerekével, másrészt pedig egyéb zenei tervei is vannak.

Az Amorphis megoldotta a cserét: Pasi helyére Tomi Joutsen került a Sinisthrából. A csapat ezután 2006-ban kiadta az Eclipse című albumát, amelynek szövegei a Kalevalából Kullervo történetét mesélik el.

Az együttes hivatalos honlapján Esa Holopainen jelentette be, hogy 2007. január 3-án elkezdték az új anyag stúdiómunkálatait. Az elkészült nagylemez, ami a Silent Waters címet kapta, 2007. augusztus 31-én jelent meg világszerte. Az album tematikájában ismét egy Kalevala-énekre, jelen esetben Lemminkäinen kalandjaira épül.

Jelenlegi tagok

    * Tomi Joutsen – ének
    * Esa Holopainen – gitár
    * Tomi Koivusaari – gitár
    * Niclas Etelävuori – basszusgitár
    * Santeri Kallio – billentyűk
    * Jan Rechberger – dob

Korábbi tagok

    * Pasi Koskinen – ének (1996–2004)
    * Olli-Pekka Laine – basszusgitár (1992–1999)
    * Pekka Kasari – dob (1996–2002)
    * Kim Rantala – billentyűk (1994–1998)
    * Kasper Mårtenson – billentyűk (1993–1994)


Albumok

The Karelian Isthmus 1992. november 10.
Tales from the Thousand Lakes 1994. július 12.
Elegy 1996. május 14.
Tuonela 1999. március 29.
Am Universum 2001. április 3.
Far from the Sun 2003. május 26.
Eclipse 2006. február 15.
Silent Waters 2007. augusztus 29. (Finnország), 31. (világszerte)
Skyforger 2009. május 29.

Kislemezek és EP-k

    * Disment of Soul (1991)
    * Amorphis (1991)
    * Privilege of Evil (1993)
    * Black Winter Day (1995)
    * My Kantele (1997)
    * Divinity (1999)
    * Alone (2001)
    * Day of Your Beliefs (2003)
    * Evil Inside (2003)
    * House of Sleep (2005)
    * The Smoke (2006)
    * Silent Waters (2007)
    * Silver Bride (2009)

Válogatások

    * Story – 10th Anniversary (2000)
    * Chapters (CD és DVD, 2003)